Záróra, vagymi...
Nem, nem tévedés, a címben szereplő megnyilvánulás valós... Arra az elhatározásra keveredtem, hogy abbahagyom ezen formáját a blogolásnak... Elég volt egyenlőre... Megbeszéltük Drágámmal, hogy majd egyszer nemsokára talán közösen indítunk egy újat, de csak zárt formátumban... Majd ott lesz az életünk folytatása, természetesen személyesebben, képekkel, meg miegymás... Majd az emailcímemre küldött igénylésekre elköldöm a meghívókat, de nem akarjuk kiteregetni a dolgainkat... Csak magunknak... Mint ahogy ezt a blogot is magamnak írtam... Nem törlöm ki, nem zárom le,így hagyom... Tanulságul mindenkinek, hogy mennyire nem lehet megismerni valakit majd két évtized alatt senem, mennyire nem lehet megbízni valakiben akár 18 év házasság után senem, és mennyire sebezhető az, aki feltétel nélkül bízik a másikban, csak mert a házasságot komoly dolognak hitte... És hogy talpra lehet állni a legnagyobb szarból is, csak akarni kell... Na nem akarok általánosítani... Nem áll szándékomban... Már tapasztaltam, hogy nem minden nő ilyen... Sok mindent megtanultam ezen pár év alatt, amióta megromlott a házasságom, elváltam, és új kapcsolatba kerültem... Vannak még jó emberek... Tudom, mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja... Nekem így sikerült, de megtanultam a legjobbat kihozni a rossz dolgokból, és megtanultam jobbá tenni, a lehető legjobbá az életem... Soxok a bajban tanulja meg az ember, hogy mit is kell igazán tenni, de ugye hiába a sok rossz példa előtted, csak a magad kárán tanulsz... Merugye az nem jó, ha a másik elcseszett élete láttán rájössz, hogy valami esetleg nem passzol otthon... Dehogyiiiis... Inkább végigjárjuk a szamárlétrát, és hagyjuk, hogy felszarvazzanak, megalázzanak, és röhögjenek rajtunk... Na ebből én tanultam, megértettem, hogy mi miért történik velünk... Mindennek oka van a világban... Csak oda kell figyelni... Onnan fentről irányítanak bennünket - na nem a zemeszpésesfideszesliberálisokra gondótam - a felsőbb hatalmak... Lezárom ezt a blogot, mert úgy érzem már nincs miről írnom, valahogy kifogytam... Eleinte azt hittem, bezárom pár bejegyzés után, de nem így lett... Elég szép kort megért... Remélem, ha egyszer nyitunk Drágámmal egy közöset, azt is sokáig fogjuk szépítgetni, írogatni... Tudom, nem volt valami színvonalas a blogom, és az írásaim, de magamnak pont megfelelt... Yó volt kiírni a dolgokat magamból... Elvégre azért is nyitottam annakidején... Sok ember írásait elolvastam az évek során, sok szépen kidolgozott blogot láttam... És ugyebár nem utolsó szempont, hogy elvégre a blogomnak köszönhetem, hogy Drága "Őm" rámtalált... Ott ismerkedtünk meg, a virtuális világban annó... Naszóval, eddig tartott az én félig-meddig nyílvános világom... Azért olvasni fogok blogokat, ezetúl is...
#625
Kedves Naplóm...
Szombaton vagy hét óra - vonatpótlózással, késéssel tarkított - utazgatás után oda is értem a gyerekekhez... Még szerencse, hogy azért nem volt annyira őrjítő a meleg délelőtt... Visszafele azonban megszenvedtem az utat, a hőség miatt... Hajnalban odaútban - a csatlakozás várása közben - szerencsére sikerült még beugranom a munkahelyemre is pár percre, meggratulálni a névnaposokat... Így legalább arról senem maradtam le... Azért arra jók ezek a hosszú vonatozások, hogy van ideje az embernek kissé magába szállni, elmélkedni, amire a hétköznapok forgatagában nemigen van alkalom... Yópár olyan dolog történik az emberrel, amikor tényleg azt kellene mondani, hogy elegem van, hagyjon békén most mindenki... Velem is így van ez, de asszem elég jól megtanultam ezeket kezelni... Az utóbbi pár évben megtanított az élet olyan dolgokat is elviselni, amitől talán egy gyengébb idegzetű, lelkizősebb ember összeomlott volna... Nemmondom, magam is álltam már azon a szinten, hogy vége, feladom... De valahogy mindig sikerült kikecmeregnem a gödörből... Néha valahogy hiányzik az a társasági élet, ami régebben körülvett... Hozzá voltam szokva, hogy mindig történik velem valami, mindig van valami programom... Mostanság ez lekorlátozódik a munkámra, vagy Párom néhány barátjának meglátogatására, de hozzáteszem, az a tény, hogy Drága "Őm" velem van, ezerszer kárpótol mindenért... Yókat nevettem a minap olyanokon is, amin talán mások bosszankodnának... A gyerekekkel sétáltunk a "plázának" csúfolt megyeszékhelyi bevásárló közegben, amikor összefutottunk a volt sógorommal, és a barátnőjével... Amióta elköltöztem "otthonról", nem találkoztam velük, most pár szót váltottunk, és ment mindenki a dolgára... Gondolván egy nagyot, bejelöltem az egyik közösségi oldalon ismerősnek - ahonnan a váláskor töröltem magam, és nemrég csináltam egy új oldalt magamnak - hamár úgyis összefutottunk... Valahogy nemtudom miért nem lepődtem meg, de csak azt igazolta vissza, hogy nem ismer... Na ennyit erről, de legalább mosolyogtam egy jót... Hétfőn túljutottam egy céges vizsgán, de elvették a kedvem, mert jövő kedden mégegy vár rám ahhoz, hogy önállóan dolgozhassam egy másik szolgálati helyen, az állomáson belül... Na ezekből az állandó megmérettetésekből elegem van már, de azért szívesen rendelkezésére bocsátom az általunk használt utasítások, és hasonló tanulnivalók tömkelegét, hátha esetleg valakit érdekelne... Szerintem egy "normális civil" ember eldobná őket fél óra olvasás után... Nemhiába mondták mindig: "A vasút a megszállottak, a hülyék és az elesettek hazája"... Na ebben lehet valami, habár én egyik senem voltam, amikor majd 24 éve idekerültem dolgozni... Legalábbis nem tudtam róla, na... Néha elgondolkodtam, hogy kéne valami "normális" munkát keresni, de sajna ez nem olyan könnyű manapság... Habár még mindig több a lehetőség itt a főváros környékén, mint vidéken... A gyerekekel történő kapcsolat sajna semmit nem változott, viszont a fiam most kissé beszédesebb volt a mexokottnál, de a lányom nem... Nemsokára nagykorúak lesznek, és akkor talán majd lesz önálló gondolatuk is...
Na megyek megnézem, mikor lesz már "végreszerda"...
Viszlát, Kedves Naplóm...
Holnap...
Hajnalban egy laza hat órás vonatozás, és már ott is vagyok a gyerekeknél... Remélem kissé jobb hangulatban lesznek, mint ezelőtt... Valahogy keservesen ment akkor az idő... Egyszerűen nem tudom, mit lehetne velük csinálni... Na majd kitalálunk valamit... Hameg nem megy, marad a mekdonác... Az mindig bejön nekik... Remélem időben hazaérek holnap, mert vasárnap meg babalátogatóba megyünk párom barátnőjéhez... Minden napra jut valami... Nade nembaj ám, legalább zajlik az élet... Sajna ki kell hagynom holnap délelőtt egy faca kis céges névnapozást, de ez van... Nem lehet több helen lenni egyszerre... Legalábbis még nem tanáták fel eztet a fajta ugrándozást a térben, és időben...
#623
Ha netántán mégiscsak mégeccer megházasodom, valami ilyesmit gondoltam:
#622
Kedves Naplóm...
Mostanság nemigen vagyok toppon... Annyi mindent kéne csinálni, és asszem túl sok mindent vettem a nyakamba így hirtelen... Na nem mintha én nagyon folyásolhatnám befele a dolgok menetét... Gyönnek azok maguktól is, a fenye beléjük... Tévét nemigen nézek, idő hiányában, meg a net előtt senem vagyok sokat mostanság... De úgy vettem észre, a reklám kúltúránk fikarcnyit senem javult az elmúlt években, sőt... Merugye nálunk csak szőröslábú, gombás talpu, hasfájós, elnyűtt ruhájú, menstruáló nők élnek, ezexerint... Legalábbis a reklámok erről szólnak... Már egyszerűen nincs olyan adó, amit érdemes lenne nézni, kivéve talán a természetfilmes, spektrumos adók, amik még elmennek... Na de ha nincs idő rájuk, tökre mindegy, hogy miféle népbutító dolgokat sugároznak... Kissé elvette a kedvem mostanság, hogy nemigen van kilátás a lakáshoz jutásra a magunkfajta önerővel nem rendelkező vásárlóerőnek... A bankok hatalmas biztosítékokat kérnek, hiába az aránylag jó fizetés, és a biztos melóhely... Pedig már kinéztünk jópár kis házikót magunknak, aránylag jó áron... Meg még azis lelombozott kissé a napokban, hogy egy jóbarátom összekapott a párjával, hiába próbáltam segíteni nekik békülni... Nade mindent nem tehetünk jóvá az életben... Mikor még a sajátom is romokban állt nemrég ugyebár... Sikerült beszélnem a gyerekekkel a minap, és szombaton találkozom velük... Már rég láttam Őket, hiányoznakis rendesen, de tudom, hogy egyenlőre ennyi a lehetőségem... Majd ha felnőnek, talán akkor többet találkozunk... Habár nemnagyon keresik a társaságom, azóta se... Talán kissé könnyebb volna átvészelnem ezt az időszakot, ha többet látnám Őket, és megpróbálnák elfogadni a mostani életem... De ebben egyenlőre csak reménykedhetek... Nem erőltetem rájuk a párom, mert látatlanban utálják, és így nincs mit tenni sajna... Esélyt se adnak neki, hogy megismerjék... Pedig nem rossz szándékú velük szemben... Drága "Őm" mindent megtett, hogy megkedveljék, de nem müxik a dolog... Naszóval... Tanulnom is kéne, megint vizsga lesz hétfőn, az új helyen, ahol melózom... Garantálom, hogy csak nálunk van ez az idióta rendszer, hogy állandóan viszgáztatnak bennünket... Drágám megint dolgozik, én még pihenős vagyok a héten, de hétfőn nekem is megkezdődik majd a meló... Oszt utána asszem egy darabig nem lesz szünet benne... Karácsonyra meg azért jó lenne már külön költözni... Ha a bankok is úgy akarják ugyebár... Az éjszaka végre esett egy kis eső, már ideje volt lehülni ennek a marha meleg levegőnek... Néha olyan letargiásnak, kedvetlennek érzem magam... Pedig semmi okom a szomorkodásra... Aránylag jól alakul az életem manapság, a lehetőségekhez képest... Csak úgy néha rámjön, és akkor nézek ki a fejemből, mintha muszály volna... Néhanapján elgondolkodom vallásilag is magamban, habár nem gyakorlom amióta kiderült az exemről, hogy házasságban élő anyaként mással szűrte össze a levet... Akkor nagyot csalódtam vallásilag is... Egyszerűen nem értettem, hogy miért engedi meg az isten - akiben addig minden bizodalmamm megvolt - hogy ilyenek történjenek, családokkal... Amikor elvileg össze kéne tartania azokat, szétválasztja... Vagy én reagáltam túlságosan rosszul, és nem kellett volna elválni?... Nemhiszem, mert a képmutatás nem az én világom... Nekem nem megy az, hogy kifele mutogatom a szépet, belül meg rothad az egész... Azt meg kimondottan badar dolognak tartom, hogy két ember csak a "gyerekek miatt" maradjon együtt, ha a kapcsolat megromlott... Felesleges kínlódás az mindenkinek... Pláne ha az aki egyszer megtette, megteszi többször is... Aki ilyen, az nem változik soha... Naszóval mostanság néha fohászkodom az Úrhoz... Hátha... Kitudja... Soha nem lehet tudni, honnan jön a segítség... Arra meg amugyis nagy szükségem van manapság...
Mennyi is?...
Éppen ma vagyok : 15233 napos...
Vagyis : 2176 hetes...
Ami éppen megfelel : 365592 órának...
Átszámítva, ez pont : 21 935 520 perc, azaz : 1 316 131 200 másodperc...
Pedig csak : 41 éves, 8 hónapos, és 15 napos vagyok ma éppen...
Hogy mindezt honnan tudom?...
#620
- Monotónia...
Ez nagyon ott van...
Kezelj úgy minden helyzetet, mint egy kutya!...
Amit nem tudsz megenni, megdugni vagy elásni, azt hugyozd le, és menj tovább!...
Álomfejtés...
Áááááááááá...
A farmer bemegy a városba, hogy bevásároljon....
Vesz a vaskereskedésben egy üllőt, egy vödröt, majd betér az állatkereskedésbe és vesz két csirkét, meg egy libát...
Amikor el akarja vinni, rájön, hogy ez a sok dolog nem fér el a kezében...
Mivel gyalog van, a farm meg messze, ezért leül tanakodni, mitévő is legyen?...
A boltos megsajnálja, és a következőt javasolja neki:
- Rakja az üllőt a vödörbe, ezt vigye az egyik kezében, a csirkéket rakja a hóna alá, a másik kezében, pedig el tudja vinni a libát...
A farmer megörül, felpakol, és elindul...
Ahogy kiér a város határába, látja, hogy egy fiatal, nagymellű szépség álldogál az úton...
A lány megkérdi tőle:
- Meg tudja nekem mondani, hogy jutok a Mockingbird Lane 1515-be?...
- Nos, hölgyem, én a Mockingbird Lane 1616-ba megyek, az ott van nem messze... Jöjjön velem, tudok egy rövidebb utat az erdőn keresztül....
- Hohó!... És mi a biztosíték arra, hogy az erdőben nem támad le, nem dönt neki egy fának, nem tépi le a blúzomat és nem erőszakol meg?...
- Látja, hölgyem, hogy egy üllő, egy vödör, két csirke és egy liba van nálam!... Ugyan hogy tudnám én így megerőszakolni?...
- Hát... Mondjuk leteszi a libát a földre, letakarja a vödörrel, ráteszi az üllőt, a csirkéket meg megfognám én...
#616
Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcák tele lennének hullákkal és terhes nőkkel!...
Kaptam...
Két pap kiment késő éjszaka zuhanyozni...
Már meztelenre vetkőztek,mikor eszükbe jutott, hogy elfelejtettek a fürdéshez szappant vinni...
János atya mondta, hogy van szappan a szobájában és elment érte anélkül,hogy felöltözött volna...
Magához vett két darab szappant, egyet-egyet mindkét kezébe, majd elindult vissza a zuhanyzóba...
Már félúton járt lefelé, mikor látta, hogy három apáca jön vele szemben felfelé...
Nem volt olyan hely, ahová elrejtőzhetett volna, így mozdulatlanná merevedve megállt a fallal szemben, mintha csak egy szobor volna...
Az apácák megálltak mellette és csodálkoztak, milyen életszerűen néz ki...
Ekkor az első apáca hirtelen megragadta és meghúzta a férfiasságát...
Megijedvén, elejtette az egyik darab szappant...
- Nézzétek, egy szappan-adagoló!...
Hogy leellenőrizze az elmélet helyességét, a második apáca is meghúzta a pap férfiasságát, mire az elejtette a második szappant is...
A harmadik apáca sem akart lemaradni...
Meghúzta egyszer... Semmi...
Meghúzta másodszor... Semmi...
Meghúzta harmadszor... Még mindig semmi...
Elvesztve türelmét, megrángatta még párszor, majd felkiáltott:
- Uramatyám!... Ez még kézkrémet is ad!...
Ivan Ivanovics Amszterdamban jár és meglát egy automatát, amin ez a feladat jelenik meg:
"JOBBAN CSINÁLOM, MINT A FELESÉGED..."
Odamegy egy férfi, kigombolja a sliccét és odasimul az automatához...
Ivanovicsot is érdekli a dolog...
Odamegy az automatához, lehúzza a sliccét és odasimul hozzá, majd bedobja az 1 eurót...
Nemsokkal később nagyot ordít és hátraugrik...
Az automatán új felirat jelenik meg:
"A GOMBFELVARRÓ AUTOMATA BEFEJEZTE MUNKÁJÁT..."
Nyuszilány vidáman sétálgat az erdőben...
Nem veszi észre, hogy háta mögé lopódzik a Nyuszifiú, hirtelen befogja hátulról a szemét, majd megszólal:
- Nyuszkókám! Ha nem találod ki háromból, hogy ki vagyok, akkor megduglak!...
Mire a Nyuszilány mohón (és huncutul):
- Delon?... Belmondo?... Schwarzenegger? ...
HarryPotter hat...
Hát, megnéztük... Így utólag azt mondom, kár volt kiadni a mozijegyre a pénzt... Ekkora gagyiságot már rég láttam moziban... Najó, lehet, csak nekem nem teccett, de amúgy voltunk a 300 férőhelyes Fővárosi moziban vagy 20-an a délutáni előadáson... Semmitmondó történet, néhány látványos effekt, és ennyi volt két és fél órán keresztül... Vagy kétszer értem el arra a szintre a film alatt, hogy elalszom, pedig én elég türelmes mozi néző vagyok... Érdekes módon, Drágámnak se nagyon jött be a film, pedig nagy Potter rajongó... Naszóval, én azt mondom, aki még nem látta, ne számítson nagy durranásra... Legközelebb asszem nagyon meggondolom, milyen mozifilmre ülök be...
Van benne valami...
Viszont az egérfogó sem vadászik az egerekre, mégis ugyanaz az eredmény...
Hétvégére...
Nem terveztünk semmi különösebbet, max egy kis mozizást... Aztán másképp alakultak a dolgok, és így holnap házat nézünk, meg délután jön a hitelközvetítő ismerősünk... Jó lenne már valami konkrétumot is intézni, mert így sose költözünk külön... Nade majd talán holnap sikerül... Most meg csak várom haza Drágámat... Dolgozik... Ma elég sokáig sajna...
A nagy melegre való tekintettel...
- Hogyan ismerkedjünk hangversenyen?...
- ???...
- Hölgyem, magának is tetszik a zene?... Vagy inkább nemzene?...
A Coca-Cola elnöke felhívja Putyint:
- Figyelj Vlagyimir, ha újra piros lenne a zászlótok, az éves költségvetésetekbe százmillió dollárt fizetnénk...
Putyin hívatja a titkárságvezetőt...
- Meddig is szól a szerződésünk az Aquafresh-sel?...
Rendőr kérdi a lovagoló cigánytól:
- Te Gazsi, honnan van ez a ló?...
- Hát kérem alássan, ott feküdt ez a ló az árok szélén...
- Nézem elölről, hát nem megharap?...
- Nézem hátulról, hát nem megrúg?...
- Erre át akartam lépni, hát nem felállt ez a dög, és elindult velem?...
#610
Kedves Naplóm...
Mostanság szégyen ide, szégyen oda, elhanyagoltam a barátaimat - na nem mintha olyan sok volna belőlük - , a blogokat, meg mindent... Valahogy annyira lefoglalt az életem rendbetétele, hogy megfeledkeztem jópár dologról, amiről nem illett volna... A gyerekeimet, rokonokat azért felhívogatom telefonon bizonyos időközönként, máramikor felveszik a telefont... Úgy vettem észre, hogy már nem nagyon kíváncsiak rám... Valahogy egyre jobban elkerültünk egymástól... Naszóval, szomorúan konstatáltam ma, hogy jópár blog szünetel, vagy mexünt, amiket olvastam... Nem nagyon volt időm lapozgatni az oldalak közt, de ez talán annak tudható be, hogy kissé helyre rázkódtam, és egyre jobbá tudom tenni a dolgokat magam körül... Tudom, a barátok is nagyon fontosak, mert Ők segítettek át a nehéz napokon, amikor teljesen magam alatt voltam... Velük tudtam csak megbeszélni a mindennapi gondokat, bajokat... Ígérem, megpróbálok többet foglalkozni ezentúl mindennel, csak legyen rá időm... Most éppen lakáskeresőben vagyunk, vagyis házat már találtunk, csak a hitelügyintézőkkel bajlódunk éppen... Remélem, még a tél beállta előtt sikerül valamit intézni... Jó lenne már saját fészkünkben lakni Drágámmal... A minap vettem észre, hogy jópár ismerősöm eltünt a közösségi oldalon, meg az MSN-en, Skype-n... Megunhatták vajon, hogy nem léptem be mostanság?... Vagy talán csak simán eltüntek melőlem?... Nemtudhatom... Ezt annó, amikor kiderült, hogy válok, akkor se tudtam megfejteni, hogy miért menekülnek el az mellől, aki bajban van... Talán félnek, hogy segítséget kér az ember tőlük?... Eszembe senem jutott volna, hogy segítséget kérjek bárkitől is... Megpróbáltam saját magam emberségéből megoldani a gondjaimat... Igaz, hogy onnan jött a segítség, ahonnan a legkevésbé vártam volna, de megoldódott minden... Büszke vagyok a rokonaimra, hogy mellém álltak a bajban, és arra a pár emberre is, aki megértette, hogy milyen helyzetbe kerültem... Igaz, Ők tudták, hogy miért váltunk el, és ismerték az előzményeket is... Nade ettől függetlenül, egyre jobban alakulnak a dolgaink, már így közösen Drágámmal, és ha a bankok is úgy akarják, akkor nemsokára a közös otthonunkat szépíthetgetjük, együtt... Én meg megpróbálok többet foglalkozni azokkal, akik megérdemlik...
Eger...
Naszóval...
Kipihentük kissé magunkat, kezdődhetnek a dolgos hétköznapok...
A tervezett programokból talán csak a város körbejárása vált valóra, mert máshoz nem volt kedvünk...
Előszöris, egy szép felhő Elf-nek, egyenesen Egerből...
Szeretem a bort...
Nagyon szép szökőkutat találtunk az Érsek Kertben...
Drágám megmosta a kezét a vizében, majd elolvastuk a táblát, amit a szökőkút oldalán volt...
Na azóta hiányzik pár ujja...
Vonatoztunk is, körbe-körbe a városban, egészen a borospincékig...
Na azért visszafele hoztunk is ám egy kis útravalót.. BigCat ha eljössz, még ihatsz belőle... :P
Mindent összevetve, nagyon szép napokat töltöttünk együtt... Már ideje volt, kissé elfáradtunk az elmúlt hónapokban... Habár csak három éjszakát töltöttünk el Egerben, nagyon feltöltődtünk...
Megvót...
Pihentünk, aludtunk - asszem kevesebbet, mint szerettük volna - , sokat sétáltunk, fényképeztünk...
Szóval jól éreztük magunkat, meg egymást...
Ma hazajöttünk...
Lesz majd bővebb leírás, meg képes beszámoló is...
#607
Pár nap telefon, internet, tévé, rádió nélkül...
Ez kell nekünk most...
Pihenni, pihenni, pihenni...



